Szakértő: magyar részről előnyös megállapodások köttettek a kínai elnök látogatása során

Nyitóképen: Orbán Viktor miniszterelnököt fogadja Hszi Csin-ping kínai elnök Pekingben 2023. október 17-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán

Milyen jelentőséggel bírnak a most meghirdetett stratégiai partnerségi megállapodások Kína és Magyarország számára?

Mint látható a megállapodások jellegéből, azok részleteiből,

 és a magyar érdekeknek megfelelően azok a gazdasági együttműködés erősítésére fókuszálnak. A kínai gondolkodásra jellemzően a megállapodások először az alapok megteremtésére, ebben az esetben az infrastruktúra kiépítésére koncentrálnak, amely szükséges a megtermelt termékek szállításához, azaz a kereskedelemben. Ebben az esetben a Budapestet elkerülő vasúti gyűrű, illetve a Ferihegyet kiszolgáló gyorsvasúti vonal sokat jelent. A megállapodások összes részlete azonban nincsen kibontva, hiszen az ország keleti részén épülő gyárak száma, specializációja még nem világos,  ugyanakkor az azonban világos, hogy az ország egész gazdasági struktúrájának átalakítását jelenthetik a kínai gyárak kelet-magyarországi megépítése.

A kínai elnök magyarországi látogatása két évtized után jelentős mérföldkő. Hogyan értelmezi a látogatás időzítését és stratégiai jelentőségét Kína külpolitikai célkitűzései és az Európával való kapcsolata szempontjából? Ez már a konnektivitás sikere?

A konnektitivitás ilyen explicit megfogalmazására sajnos azért volt szükség, mert 

önálló technológia ökoszisztémák kialakítására való törekvések Nyugaton. Egy kereskedelemre, békére törekvő világban erre nem lenne szükség, ezért az amit látunk az a konnektivitás sikere, és azt megelőző politikák sikere, amelyek közül ebben az esetben a keleti nyitást kell megemlíteni.

A kínai elnök egy olyan időszakban érkezett Európába, amikor az EU-Kína kapcsolatok problémákkal, feszültségekkel jellemezhetők. Az Európai Bizottság, amely korábban geopolitikai Bizottságnak is ellemezte magát, alapvetően az amerikai külpolitika érvei mentén haladva kritizálja a kínaiakat, és elfogadja azt a hamis alapfeltételezést, hogy az EU és Kína között geopolitikai érdekellentétek vannak. Kínának az EU-ra továbbra is kereskedelmi, befektetési partnerként néz és nem igazán érti a kínai vezetés, hogy az egyébként jól működő gazdasági együttműködést miért verjük szét. Érdekes ellentétben állnak a bilaterális kapcsolatok az EU-Kína kapcsolatokkal szemben, hiszen sok esetben jól működő kapcsolatrendszereket találunk az egyes tagországok és Kína között.  

A megállapodások fényében mely ágazatok vagy iparágak profitálhatnak leginkább a Kína és Magyarország közötti megerősített együttműködésből?

Mint korábban említettem, a megállapodások összes részlete nem látható még most, de világos, hogy 

de tegyük hozzá az infrastrukturális beruházások az egész magyar gazdaság számára teremtenek lehetőségeket, így természetesen más külföldi beruházók számára is.

A jövőre nézve milyen kihívásokat vagy lehetőségeket lát e megállapodások végrehajtása során? Washington és Brüsszel boldogan fogják szemlélni ezt a partnerséget?

Egyértelmű, hogy a boldog szót biztosan nem fogjuk használni, ennek az egyik legfőbb oka, hogy 

és az arra irányuló külpolitikai lépések szisztematikus gyakorlásával. E logikán belül a szövetségesektől elvárt dolognak tűnik e külpolitika követése, ebben az esetben a Kínával való keményebb hangnem megütése. Ezt az utat követi pl. Csehország és a balti államok. Magyarországnak azonban a következő elvi és gyakorlati okok miatt nem érdemes követni ezt az utat. A független külpolitika követése minden szuverén ország legfontosabb, e nélkül nincs szuverenitás. Magyarországnak nincsen érdemi geopolitikai vitája, vitái Kínával. A magyar érdekek mint fent kifejtettem fent elsődlegesen gazdasági jellegűek. Még ha úgyis döntene Magyarország, hogy a demokrácia exportja fontosabb, mint a magyar gazdasági érdekek összessége, akkor is hiábavalónak tűnik egy 1,4 milliárd lakosú, a világ második legnagyobb gazdaságú országgal szemben, ahol utoljára 1976-ban volt gazdasági visszaesés és így a rendszer belső támogatottsága erős.

A kínai kapcsolatok leépítésére irányuló kérés különösen furcsának tűnik olyan nyugati országoktól, amelyek nemcsak évtizedeken keresztül kereskedtek Kínával és fektettek be ott, hanem most is igen erős gazdasági kapcsolataik vannak Kínával.  Összegezve a magyar kormány számíthat a támadások felerősödésére, ami ma már inkább csak „business as usual” kategóriának számít.